Betörők, balekok, újságírók...

Egy férfit a kocsmában poharazgató cimborái felbíztattak, hogy nézzen jobban utána az asszony viselt dolgainak, mert az utóbbi időben naphosszat sürgőlődik a községben ügyködő digó körül, aki munkát és kenyeret adott neki. Szakadatlanul heccelték, hogy így meg úgy, hogy ő milyen pipogya fráter, hogy milyen lágykezű, akiben semmi férfiasság nincsen. Emberünk hiába bizonygatta, hogy felesége csupán a munkáját végzi késő estig, mert a haverok harsányan nevetve csak annyit mondtak:"hát persze, azt is lehet munkának nevezni". Több se kellett a felszarvazott férjnek. Kért még egy decit, aztán vette a kalapját és meg sem állt hazáig, ahol alaposan lehordta nejét, aki nem volt rest olajat önteni a tűzre: "Én reggeltől estig dolgozom a betévő falatért, s te mit csinálsz? Te nábobként szórod a pénzt a kocsmában!”– sipította. Ennyi elég volt ahhoz, hogy hősünk felkapja a konyhakést és tizenötször beledöfje gyermeke anyjának mellkasába. Immár senki sem mondhatja, hogy nem volt eléggé erőskezű...

Úgy tűnik Emil Constantinescu államfő is hasonló helyzetbe került. Addig mind írta róla a sajtó, hogy képtelen rendet teremteni az országban, hogy korrupcióellenes hadüzenetét az ország vérszopói pezsgőfürdős koktélpartikon az év legjobb kacsájaként mesélik; mígnem eldöntötte, hogy javít valamicskét elnöki tekintélyén, és újabban meghirdette a zsebmetszők és tyúktolvajok elleni harcot. Ezt biztosan sikerre viszi, ugyanis a kisstílű bűnözöknek sohasem lesz annyi pénzük, amennyi pédául egy törvénybíró megvesztegetéséhez szükséges. Először is megemelik a rend őreinek fizetését, éppen most, amikor a közüzemi díjak fizetésével jócskán elmaradott lakosság didergésre van ítélve; amikor az elmaradt fizetések miatt perelnek a tanügyiek, és régi jó őszi szokás szerint utcai megmozdulásokra készülődnek a szakszervezetek; amikor a Világbank képviselői is neheztelnek amiatt, hogy a felvett hitelek tekintélyes részét a hadseregre és a belügyi alkalmazottakra fordítják. Hogyha háború, akkor legyen háború: különleges rendőri osztagokat fognak létrehozni Bukarestben és néhány nagyvárosban, ahol a bőrfotellek kényelméhez szokott karhatalom mimózacickány-féle szimbiózisban él az alvilággal. Nem azt nézik, hogy Konstancától Temesvárig hány rendőr kártyázza el a költségvetésből kapott fizetését füstös éjjeli lebújokban, hanem még többet adnak, végtére is a bűnüldözés nehéz feladat, akik ezzel foglalkoznak, megérdemlik, hogy emberhez méltóan éljenek. Miként az oktatók, az orvosok és az asszisztensek, mozdonyvezetők, géplakatosok, pékek is, és mindenki más, aki becsületes munkával igyekszik megkeresni kenyerét. Csakhogy ezen utóbbiak nem nőttek úgy a szívéhez a mindenkori hatalomnak. A nyáj csak bégessen a lepusztult karámban, az a fontos, hogy erős juhászkutyák tartsák őt kordában.

Nem vitatom a jól képzett rendőrség szükségességét, hiszen ez Miron Cozma legutóbbi hadjárata során is bebizonyosodott, nem beszélve a török, arab, ukrán, orosz és Isten tudja még hányféle maffia országunkbeli jelenlétéről, arról, hogy az agyonszennyezet Dimbovitán már nagyon kockázatos a pecázás, mert maholnap több hulla akad horogra, mint sügér, mégis szemet szúr a nagy buzgalom. Például kicsit értetlenkedve fogadtam a hírt, hogy abból az öt vagy hat különleges osztagból, amelyet a bünőzés szempontjából legnagyobb gócpontoknak számító nagyvárosokban helyeznek el, egyiket Csíkszeredába telepítik. Vajon mi idokolja ezt a ránkfigyelést, merthogy a bűnözés mértéke nem, az biztos. Nem tudom elhinni, hogy a jégkorongszurkolók ökölrázásai vagy a whiskys rabló legendája elegendő munkát biztosít majd a marcona álarcosoknak. Az állati farm házőrzőihez hasonlóan a Belügyminisztérium gyorsan megértette, hogy lépéselőnyhöz jutott, és többet akar. Liviu Popescu államtitkár közölte, hogy tárcája javasolta az Igazságügyi Minisztériumnak: büntessék szigorúbban többek közt a sajtóban elkövetett rágalmazást és sértést. Európai viszonylatban Románia az egyetlen ország, amelyben ezt a két bűncselekményt eddig is börtönnel büntethették. Az Európa Tanács és az Európai Bizottság már számtalanszor felhívta a hazai törvényhozás figyelmét arra, hogy a Btk. ide vonatkozó 205-ös és 206-os paragrafusait valamint a homoszexualitást büntető törvénycikkelyt törölniük kell, amennyiben komolyan gondolják az emberi jogoknak és a szólasszabadságnak a betartását, ami egyik feltétele az integrálódásnak. Popescu ezt elintézte egy vállrándítással:"Románia törvényeit az itteni valósághoz és nem a strasszburgihoz kell igazítani..." – mondta.

Három évvel ezelőtt Constantinescu mondhatni élettársi viszonyban volt a sajtóval, amelynek vitathatatlan az érdeme a posztkommunista hatalom megtörésében és az akkori "demokratikus erők" népszerűsítésében. Sohasem jutott volna Cotroceni-be, és a Konvenció sem a kormányzáshoz, hogyha nem kényzetetik el az újságok, a rádió- és tévéállomások, amelyek később is több korrupciós esetről rántották le a leplet, mint a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium együttvéve. Ez jól jött, amíg nem zavarta a jelenlegi nagyurak köreit, de most, a közeledő választások előtt az egykori kedvencek már nem kérnek belőle. Tudják, hogy kormányzásukról kevés jót lehet a közvélemény elé tárni, hát ezért próbálják valahogy belénk fagyasztani a szót. A korrupcióval szemben tehetetlen Constantinescu íme, a sajtót náspángolva próbálja bizonyítani, hogy valójában kemény fából faragták. Sok sikert!

Elfelejtettem említeni, hogy az erős kezű férfi, aki meggyilkolta a feleségét, hajnalban a menetrend szerint érkező személyvonat elé vetette magát.

Pintér D. István (UH/1999. 10. 21.)

Széljegyzet

Kinek kell ez a rizsa?

Tegnap egy nagyon kordiális ügyészségi meghallgatáson vettem részt. Akinek az utóbbi időben nem volt része ilyesmiben, még valamiféle régimódi, vesebántalmakat okozó faggatásra gondolna. Elárulom: az egész roppantul civilizáltan zajlik. Az ember bemegy egy olyan szobába, amelynek legújabb bútordarabja egyidős az agrárforradalommal, aztán nem tud mit kezdeni azzal, hogy hirtelen gyomorgörcsös szorongás keríti hatalmába, és kezdi átgondolni viselt dolgait.

Még szerencse, hogy nincsen takargatnivalóm! – gondolom, és kezdek vallani, mint a vízfolyás.

– Az alkotmány azt írja: tilos mindenféle cenzúra! Tetszik tudni, én nem golyózhatom ki a polgári kezdeményezéseket – szalad ki a számon, amikor értesülök arról, hogy nem teadélutánra hívtak, hanem avégett, hogy kifaggassanak: mit tudok a Székelyudvarhelyért biztosan érdemes! Polgári Egyesületről, amely tudnivalólag azt tűzte ki célul, hogy feltárja az adófizetők róvására elkövetett visszaéléseket. Ha egyáltalán vannak ilyenek.

A polgármester szabályszerűen feljelentett, amiért helyet adtam a lapban egy egyszerű lakossági felhívásnak. Most nagyon meg kellene hogy ijedjek? De nincs ok félelemre, az RMDSZ őrködik a jogállamiság felett. Hogyan teszi ezt? Zajlik a tanácsülés, amelytől több száz Kuvar-negyedi lakos reméli, hogy elviselhetőbb lesz a biotópja. Szász Jenő érvel, a Borbáth István által vezényelt RMDSZ-frakció pedig azzal van elfoglalva, hogy az "ultraszofisztikált'' elektronikus hangrögzítő berendezés nem tükrözi hűen az elhangzottakat, és a szintén elektronikus szavazatszámláló géppel történő voksolás során is történnek bakik: inkább térjenek vissza a jegyzőkönyvírás hagyományára. Mit mondjak? Amikor rájuk szavaztam, az volt a legfőbb gondom, hogy a jegyzőkönyvet a lehető legjobban vezessék. Ez a gond nyomasztott álmatlan éjszakáimon. Fél éve beszélgetnek ott a tanácsban, és nem tudják eldönteni: mit döntenek. Van alpolgármester, aztán meg nincs alpolgármester – itt a piros, hol a piros? –, én pedig azt sem tudom, hogy holnap mennyit fogok befizetni a közösbe.

László Jánosnak az üzletek alatti terület kellene, és már nagyon ideges, hogy nem történik semmi érdembeni előrelépés. Kifejti: a legutóbbi ciklusban többször is szóba került, tükrözni kell a tanácsosok véleményét, ezért szavazták meg, hogy az ülésen elhangzottakat elektronikusan rögzítsék, most pedig egyesek a visszafejlődés mellett kardoskodnak. Szász Jenő felteszi a pontot az i-re: a jegyzőkönyvvezetés a technika segítségével történik ezután is, és alkalmazottai közül senkit nem fog "odatenni'', hogy írogassa az ülésen elhangzottakat. Ezzel hatalmasat lendít városunk fejlődésén.

Ladányi László ismertette a városvezetővel a 69-es számot viselő helyi közigazgatási törvény 53. cikkelyének e pontjában megfogalmazottakat, miszerint a jegyzőkönyvet a Polgármesteri Hivatal titkára vezeti, nem pedig a polgármester dönt erről. Szász Jenő szerint a hangrögzítésre azért van szükség, hogy szó szerinti jegyzőkönyv szülessen. Szabó Attila nevetségesnek tartotta, hogy ilyesmire pazarolják az időt azért, amiért egyesek nem tudnak egy gombot megnyomni. Győzött az RMDSZ-frakció: tizenegy igen szavazatot kapott Borbáth István azon javaslata, hogy írásban vezessék a jegyzőkönyvet, és kézzel történjen a szavazás. Ezért, ugye, érdemes volt a tulipánra pecsételni. Nagy elégtétel egy ilyen diadal.

A folytatás után a polgármester "csakis a számítógép segítségével'' alapon a hivatal egy másik munkatársát, Simó Csabát bízta meg a jegyzőkönyv vezetésével. A frakció továbbra sem fogadta el a számítógépes jegyzőkönyvvezetést, majd Iszlai József ülésvezető elnök bakija vetett véget a tragikomédiába hajló vitának: noha húsz perccel korábban már született egy erre vonatkozó döntés, az elnök újra megszavaztatta azt, hogy miként történjen a jegyzőkönyv vezetése, valamint a szavazás. A "kézi módszer'' visszavezetése már nem kapott elegendő voksot, győzött a számítógép, a titkári feladatokat pedig Fóri Györgyi, a hivatal egyik jogtanácsosa látta el.

Szemmel láthatólag vannak olyan erők, akik pokolra kívánják a Székelyudvarhelyért biztosan érdemes! Polgári Egyesületet. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy kérem a felvételemet. Az első javaslatom az lesz: soha ne írjunk jegyzőkönyvet!

Pintér D. István

Oldal: Publicisztika
Pintér D. István - © 2008 - 2024 - pinteristvan-a.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat